Ezt a cuccost 17-18 éves koromban hallgattam sokat és volt rám nagy hatással a 3. zongoraverseny mellett, amit egy filmből ismertem meg (Shine!). Ezt a zongoraversenyt pedig egy kazettán kaptam meg másolt verzióban egy kedves osztálytársnőmtől, és hallgattam sokat. Ma valahogy eszembejutott, és rákerestem, hallgassátok sok átérzéssel, nagyon szép darab!
Első lejátszási listám
Kedves kis zenehallgató Közösség!
Nagy öröm és megtiszteltetés bejelentenem, hogy elkészítettem életem első lejátszási listáját. Két és fél hónap masszív Nine Inch Nails-hallgatás után elmondhatom, hogy igen megkedveltem ezt a formációt, és szívesen osztom meg eddigi NIN-preferenciámat. Nagy gonddal válogattam össze az eddig általam bolondulásig megszeretett számokat. Nem gondolom, hogy a Közösség tagjai kurvára végighallgatnák ezt a listát, de ez már nem érdekel, csak gondoltam megmutizom, ha már elkészült.
Szép életet!
http://www.youtube.com/watch?v=Tygs6LUm8gg&list=FL3k7hjwxrO4dqY6nApGm_lQ
Elnézést, de ezt most csak így tolom ide, mert nem tom, ha a szokott mondom tenném, attól tartok csak az adott kezdőszámot tenné be a blogszerkesztő, és nem mint listát közvetítené. Elnézést, csókolom!
Nagy öröm és megtiszteltetés bejelentenem, hogy elkészítettem életem első lejátszási listáját. Két és fél hónap masszív Nine Inch Nails-hallgatás után elmondhatom, hogy igen megkedveltem ezt a formációt, és szívesen osztom meg eddigi NIN-preferenciámat. Nagy gonddal válogattam össze az eddig általam bolondulásig megszeretett számokat. Nem gondolom, hogy a Közösség tagjai kurvára végighallgatnák ezt a listát, de ez már nem érdekel, csak gondoltam megmutizom, ha már elkészült.
Szép életet!
http://www.youtube.com/watch?v=Tygs6LUm8gg&list=FL3k7hjwxrO4dqY6nApGm_lQ
Elnézést, de ezt most csak így tolom ide, mert nem tom, ha a szokott mondom tenném, attól tartok csak az adott kezdőszámot tenné be a blogszerkesztő, és nem mint listát közvetítené. Elnézést, csókolom!
Muse
Nem írtam meg a Muse-ról, pedig lehet, hogy őket tekinthetem a kedvenc együttesemnek, végül is debütálásuk óta, azaz már 14 éve kedvelem őket kisebb-nagyobb intenzitással.
1999-ben ismertem meg őket, amikor gimnazista rocker énem meghallotta az 1994-ben alakult angol zenekar első stúdióalbumáról készült Uno c. videoklipet, a drámára fogékony tinédzser azonnali fellángolását pedig csak tetézte, hogy az albumról készített második klipet végigbőgik a szereplők. Innentől szerettem őket úgy, ahogy, már amennyire lehetett azon kevés inger alapján, amennyit kaptam belőlük ez idő alatt, saját megítélésem szerint ugyanis Magyarországon ők valahogy nem voltak divatban, vagy csak én voltam túlságosan beburkolózva a saját világomba az egyetem alatt.
Az "úgy, ahogy" szeretet pislákolásából éppen 10 évvel később lobbant újra láng, amikor egy hirdetőplakáton megláttam, hogy 2009-ben új albummal rukkoltak elő. Ez már a 21. század, széles sávú internet, azonnal meg is hallgattam az egészet oda-vissza többször, és megállapítottam, hogy jót tett nekik az elmúlt 10 sötét év, mert sokkal modernebbek, sokkal egyedibbek és sokkal kreatívabbak, mint amilyen emléket őriztem róluk magamban.
Ők képesek arra, hogy egy több tízszer meghallgatott, mindeddig középszerűnek tartott nótájukat hirtelen és minden ok nélkül nagyon megkedveljek. Épp ez történt az alábbi számukkal is (2003-ból), és nem is baj, hogy ennek kapcsán jutott eszembe róluk írni, mert úgysem tudnám eldönteni, melyik a kedvenc kedvenc dalom tőlük a sok-sok simán kedvenc közül.
1999-ben ismertem meg őket, amikor gimnazista rocker énem meghallotta az 1994-ben alakult angol zenekar első stúdióalbumáról készült Uno c. videoklipet, a drámára fogékony tinédzser azonnali fellángolását pedig csak tetézte, hogy az albumról készített második klipet végigbőgik a szereplők. Innentől szerettem őket úgy, ahogy, már amennyire lehetett azon kevés inger alapján, amennyit kaptam belőlük ez idő alatt, saját megítélésem szerint ugyanis Magyarországon ők valahogy nem voltak divatban, vagy csak én voltam túlságosan beburkolózva a saját világomba az egyetem alatt.
Az "úgy, ahogy" szeretet pislákolásából éppen 10 évvel később lobbant újra láng, amikor egy hirdetőplakáton megláttam, hogy 2009-ben új albummal rukkoltak elő. Ez már a 21. század, széles sávú internet, azonnal meg is hallgattam az egészet oda-vissza többször, és megállapítottam, hogy jót tett nekik az elmúlt 10 sötét év, mert sokkal modernebbek, sokkal egyedibbek és sokkal kreatívabbak, mint amilyen emléket őriztem róluk magamban.
Ők képesek arra, hogy egy több tízszer meghallgatott, mindeddig középszerűnek tartott nótájukat hirtelen és minden ok nélkül nagyon megkedveljek. Épp ez történt az alábbi számukkal is (2003-ból), és nem is baj, hogy ennek kapcsán jutott eszembe róluk írni, mert úgysem tudnám eldönteni, melyik a kedvenc kedvenc dalom tőlük a sok-sok simán kedvenc közül.
Anna and the Barbies
Érdekes, egy újabb ígéretes zenekarral jártam úgy, mint tegnap a Magashegyi Undergrounddal. Az X-Faktorban Danics Dóra énekelt tőlük egy számot, ami szövegét és dallamát és zenei felépítését tekintve is nagyon tetszett, így hát gondoltam, újabb szerethető magyar együttesre leltem, de nem. Ezen az egyetlenen kívül semmi, de semmi nem fogott meg tőlük. (Danics Dóra ruhája viszont még a klipben látható énekesnő, Pásztor Anna dizájnjánál is überebb, nekem legalábbis jobban kéne.)
Magashegyi Underground
Még a múlt héten találtam ezt a videót G+-on, onnan pedig gondosan elraktároztam magamnak, hogy ha ez ilyen jó, akkor biztosan a zenekar többi száma is klassz lesz. A YouTube-os terepszemle során azonban sajnos csalódnom kellett, ezen az egy dalon kívül semmi más nem tetszett tőlük, csak a szövegeik.
Ain't Nobody got Time for That
Ma reggel arra ébredtem, hogy ez megy a fejemben. (A muzsika az 50. másodpercben kezdődik.)
Ezt a rövid szösszenetet annak demonstrálása céljából írtam, hogy a civil nóták is mennyire fülbemászóak tudnak lenni.
Ezt a rövid szösszenetet annak demonstrálása céljából írtam, hogy a civil nóták is mennyire fülbemászóak tudnak lenni.
NIN, igen, csak ez! :)
De jó, hogy találtam egy linkelhető videót erről a számról! Annyira tetszik ez a visszafogott minimalista látvány, és annyira illik a NIN zenéjéhez úgy általában is. Hagyja, hogy elmerülj, hogy átéld, nem nyomnak a pofádba stílusos fotókat, és mozgóképeket, csak rezdülj együtt...
It's so perfect!
It's so perfect!
Ylvis
but I guess you can cry and still be a man
if your day job is saving the world
Egy blogon találtam ezt a számot, és azonnal beleszerettem. Az együttes tagjai testvérek, és alapvetően humoristák ill. varietéművészek, Jan Egeland pedig egy létező norvég diplomata.
Mutatok egy másikat is: ez zeneileg más, de humorilag nagyon hasonlít az előzőre. Imádom.
Továbbra is NIN
Új felfedezésem, és nem tudok elképzelni napot, hogy ne hallgassam. Lassan haladok a zenei repertoár felfedezésében, mert amit megtalálok és az alkotás is rámtalál, akkor totál függőségbe kerülök. Nem tudom, mi van velem, de nagyon behúz ez a zene. Amit most postolok, az a dal, szintén ilyen behúzós, belehalok egészen, ez egy lassú cucc. De a hevesek, az instrumentálisak, a lelkiek, mind-mind húsomba hasít. Általában én nem szoktam az angol szövegekkel babrálni, csak a benyomás számít, hogy mit sugároz nekem. Szóval ez van most nekem. Trent Reznor és a nine inch nails... :)
NIN
Kurvasok zenét hallgatok, csak annyira élvezem, hogy nem jutok el odáig, hogy idepamacsoljak valamit is. Ez az igazság! De most, na most, ez egy új hatás, FB-én ismertem meg, nekem ez a lemezes verzió tetszik inkább, Úristen de ezt nagyon tolom, ez drogzóna, immmmmádommm! :) Élvezzétek!
Két ígéretet tettem Teónak
Elsőként meg kell mutatnom a kedvenc Adele számomat, ami nem befutott nóta, klipje sincs:
A másik pedig a Holdviola nevű magyar zenekartól egy majdhogynem véletlenszerűen választott dal, mert egyébként mindegyik számuk szinte ugyanolyan jó:
A másik pedig a Holdviola nevű magyar zenekartól egy majdhogynem véletlenszerűen választott dal, mert egyébként mindegyik számuk szinte ugyanolyan jó:
Ez most biztos Zsuzsinak is tetszeni fog
mert a jó hangú Sting énekel. Ezt a dalt én csak a kilencvenes évek egy feldolgozásában ismertem, aminek a klipjében egy fekete csávó motorbalesetet szenved, ha jól emlékszem. Ezt az eredeti verziót egy facebook-os ismerősöm postjából ismertem meg, és azóta tök sokat hallgatom, szerintem a klip is jó. Ebből a bizonyos postból azt tudtam meg, hogy ez egy félreértett dal, ez nem a szerelemről, hanem annak valami átkozott mivoltáról szól, de hogy mivégett, azt törölte a memóriatáram, azt hiszem azért, mert éppen számomra is érbevágó volt. Manapság csak lazán kedvelem ezt a számot. Kedveljétek velem! :)
Sok semmi után jöjjön egy kis placebo
Sokáig nem írtam semmi postot ide, pedig eszméletlen sok zenét hallgattam, talán túl sokat is, és túl sok félét, és nem feltétlen szórakozásból, hanem mert ezzel dolgoztam fel a lelki szarságaimat.
Most viszont küldök egy dalt, csak úgy simán, ehhez is fűződik sok minden, de ma többek között ezt szimplán meghallgattam, mert eszembe jutott. :)
Most viszont küldök egy dalt, csak úgy simán, ehhez is fűződik sok minden, de ma többek között ezt szimplán meghallgattam, mert eszembe jutott. :)
Eurovision 2013
Mint azt ígértem, Zsuzsi posztját lekoppintva röviden elmesélem a saját élményeimet az idei Eurovíziós Dalfesztiválról. A győztes dal engem egyáltalán nem fogott meg, mert sekélyesnek és kommersznek tartottam, az előadásról az egyetlen emlékem az volt, hogy ez a dán lány volt a legszebb az addig fellépő énekesnők közül.
A negyedik helyezett számomra a nyálkás arcú belga srác, akit sokkal jobb hallgatni, mint nézni, mindenkinek azt javaslom, fordítsa el a tekintetét az előadóról (ilyen felkonferálás után úgysem fogja senki).
A bronzérmes svéd szépfiút szintén nem érdemes nézni, mert tenyérbe mászó a mosolya és a tekintete, cserében viszont fizimiskájához képest igen klasszul hajlítja a hangját az általam imádott refrénben.
Az ezüstöt haza kértem ByeAlexnek, akit csak másfélszeredjére kedveltem meg, ugyanis amikor valami előzetes bemutatta, ki a magyar versenyző, csak egy fél percet hallottam belőle, és csodálkoztam, hogy ilyen lagymatag nóta képviseli az országunkat, de amikor élőben végighallgattam a számot, máris megkedveltem a tingli-tangli dallamát és a fickó rekedtes suttogását és a kacifántos szöveget egyaránt. Sajnáltam is, hogy a világ jó része nem érti a rozmaringos sorokat.
Az aranyat tőlem a 38 éves holland énekesnő kapta, mert a magyarhoz hasonlóan egyedi a dal hangzása és mondanivalója, valamint egyszerűen tetszett, és kész, ez ilyen egyszerűen és racionalizálhatatlanul működik.
A negyedik helyezett számomra a nyálkás arcú belga srác, akit sokkal jobb hallgatni, mint nézni, mindenkinek azt javaslom, fordítsa el a tekintetét az előadóról (ilyen felkonferálás után úgysem fogja senki).
A bronzérmes svéd szépfiút szintén nem érdemes nézni, mert tenyérbe mászó a mosolya és a tekintete, cserében viszont fizimiskájához képest igen klasszul hajlítja a hangját az általam imádott refrénben.
Az ezüstöt haza kértem ByeAlexnek, akit csak másfélszeredjére kedveltem meg, ugyanis amikor valami előzetes bemutatta, ki a magyar versenyző, csak egy fél percet hallottam belőle, és csodálkoztam, hogy ilyen lagymatag nóta képviseli az országunkat, de amikor élőben végighallgattam a számot, máris megkedveltem a tingli-tangli dallamát és a fickó rekedtes suttogását és a kacifántos szöveget egyaránt. Sajnáltam is, hogy a világ jó része nem érti a rozmaringos sorokat.
Az aranyat tőlem a 38 éves holland énekesnő kapta, mert a magyarhoz hasonlóan egyedi a dal hangzása és mondanivalója, valamint egyszerűen tetszett, és kész, ez ilyen egyszerűen és racionalizálhatatlanul működik.
Fák, virágok, fény by Palya Bea
Nos. :) Most felteszek egy dalt, amivel nagyon a szívem kellős közepit teszem ide nektek. Ez sem tud más lenni, mint Palya Bea, persze. :) Ez nem az ő szerzeménye, meghallgattam eredeti verziókat, de azoktól a falnak megyek, már bocsánat, ez a feldolgozás viszont nekem úgy megmarkolta belső szerveimet több, mint egy évvel ezelőtt, mikor először hallgattam, hogy azóta is fogva tart, és húz magával. Nem szeretném most ecsetelni, hogy mi mindent jelent nekem ez a dal, de olyasmi, mint ha a meridiánomban valami "élet-ér"-ként csörgedezne. A tavaly tavaszomat mindenestül végigkísérte szerelmi vonatkozásban, mostanában, a tavasszal, meg ha csak úgy nagyon jó érzem magam, életérzésként van jelen bennem ez a dal. Mindenestül szeretem!
Alabama
Itt a country-beütést és a Sweet Home Alabama dallamának fel-felcsendülését szeretem nagyon. Meg a srác hangját, mert érdes.
Törökül.
Különösebb hosszú komment nélkül. Kedvelem, ahogy az átlagos pop zene keveredik a jellegzetesen török zenével.
Nem tudtam beilleszteni a videót, ezért ide kell kattintani.
Nem tudtam beilleszteni a videót, ezért ide kell kattintani.
Most múlik pontosan.
Azt hiszem, úgy fogok meghalni, hogy sosem tudom meg, miről szól ez a dal.
"Szilánkos mennyország", "almabort inhalál", "tátongó szívében szögesdrót". Ezek mik?
"Szilánkos mennyország", "almabort inhalál", "tátongó szívében szögesdrót". Ezek mik?
Hm?
Hogy, hogy nem, a legutóbbi marushás bejegyzésem óta nem nagyon hallgattam zenét. Még egy-két napig sűrítményekben toltam Marushát és nosztalgiáztam - lássuk be, teljesen helyrerázott a zenéje, lehet emiatt is nem kívántam semmit az utóbbi időben. (Ha ez így megoldja a hangulatingadozásaimat, lehet, hogy újra raver leszek.) Ha valami járt a fejemben, az a Szép szemű szeretőm volt Palya Beától, de nem nagyon hallgattam meg. Mivel azonban kicsit leült a blog, és Beyoncét inkább nem kommentelném, hát berakom a Szép szemű szeretőmet. Ennek sok verzióját ismerem, megannyit élvezem, most választottam egyet. Hallgassátok!
Beyoncé
Én nem szeretem a hajlítósan kornyikáló feka lányokat, sőt, Beyoncét és az általa divatot teremtett zenei stílust kifejezetten nem kedvelem, ennek ellenére ezért a számért videoklipestül együtt rajongok, egyrészt mert bejönnek a vágatlan vagy legalábbis kevéssé megvágott klipek, másrészt bejönnek a minimalista klipek, harmadrészt tiszteletre méltó, hogy ez a csaj fekete-fehérben, mindössze két háttértáncossal is szórakoztató videót tud készíteni. Egyébként ezt a vidit úgy ismertem meg, hogy egyszer olvastam egy cikket arról, Beyoncé milyen energikusan és kitartóan képes végigtáncolni több órás koncerteket is, szóval ezen a téren is le a kalap előtte, még ha szeretni nem is fogom.
Deep
Deep ... na ez vajon mi lesz? :) Ma ahogy mentem haza munkából, ott ismétlődött bennem Bodri legutóbbi hozzászólása: nekem ez túl lassú. OK, hát nem is gondoltam, hogy bárkinek is tetszene ez a kis ajándék zeném, de ez akkor tényleg szívből jött. Na de Deep! :) Ez jutott eszembe, mert ez meg gyors. Még sem a gyorsasága miatt teszem fel ide, hanem mert amúgy is érik már ez a számomra nosztalgia track egy ideje, néha bizony előveszem. Az utóbbi hetekben akadtam rá valahogy félig a youtube-os ajánlások egyvelegében, félig rákeresve.
Marusha: Deep, 1995. Amikor még a kis Teóka raver korszakát élte és nyomta a fülibe a ritmikus tucctuccot, amikor még nem voltak lelki problémáim (csak a tudatalattiban érlelődtek), amikor fülig ért a szám mindig, amikor narancssárga kapucnis pulcsiban jártam, Scooter volt a kedvencem, a Scooterből Ferris Buehler "a szerelmem", és a családom egybehangzóan röhögte magát varacskos disznóvá a szilveszteri Vastyúk is talál szeget előadásokon a TV előtt csipszezve. Emlékszem, akkoriban is megállapítottam, hogy 1995 nagyon jó év volt! Sok mindennek örültünk akkoriban a tesómmal a viva TV-t nézve-hallgatva. Marushát alternatív, kicsit más, kicsit minőségibb előadónak tartottuk, szerintem ezt a számot szerettük tőle a legjobban. Nekem még mostanában is tud valamit adni. Van hogy csak belemeresztem a szemem a monitor fényébe, a fülemet az intenzív ritmus pergésére feszítem és csak csorognak a könnyeim - még ezen is - emlékezem. Siratok valami felhőtlen érzést a múltból. Mégis, amikor hosszú idő után először hallgattam, akkor ez alatt az öt perc alatt minden sejtem pezsegni kezdett és valahogy a központom, a medencecsontom forrósodott át a leginkább, és feltöltődtem. :)
Marusha: Deep, 1995. Amikor még a kis Teóka raver korszakát élte és nyomta a fülibe a ritmikus tucctuccot, amikor még nem voltak lelki problémáim (csak a tudatalattiban érlelődtek), amikor fülig ért a szám mindig, amikor narancssárga kapucnis pulcsiban jártam, Scooter volt a kedvencem, a Scooterből Ferris Buehler "a szerelmem", és a családom egybehangzóan röhögte magát varacskos disznóvá a szilveszteri Vastyúk is talál szeget előadásokon a TV előtt csipszezve. Emlékszem, akkoriban is megállapítottam, hogy 1995 nagyon jó év volt! Sok mindennek örültünk akkoriban a tesómmal a viva TV-t nézve-hallgatva. Marushát alternatív, kicsit más, kicsit minőségibb előadónak tartottuk, szerintem ezt a számot szerettük tőle a legjobban. Nekem még mostanában is tud valamit adni. Van hogy csak belemeresztem a szemem a monitor fényébe, a fülemet az intenzív ritmus pergésére feszítem és csak csorognak a könnyeim - még ezen is - emlékezem. Siratok valami felhőtlen érzést a múltból. Mégis, amikor hosszú idő után először hallgattam, akkor ez alatt az öt perc alatt minden sejtem pezsegni kezdett és valahogy a központom, a medencecsontom forrósodott át a leginkább, és feltöltődtem. :)
Ajándék
Szeretnék most egy ajándékot adni, be is csomagoltam, kék papírban van (mindenki képzelje el a számára legkedvesebb kék árnyalatot, biztos mindenkinek van egy ilyen) kis sárga csillagokkal, szalag nélkül. Egy Radiohead dalt tettem bele. Itt ülök, már vagy öt-hat Radiohead lement a "From The Basement" löketből. Úgy szeretem ezt a löketet, tök sok számukat eljátszották egy helyen, és kapott egy olyan nevet, hogy "from the basement". Ezek mind olyan érettek, minőségiek, ezeket agonizálásmentesen tudom hallgatni, élvezetet nyújtanak számomra és közelebb hozzák ezeket a fura manókat, a zenészeket. Amikor ezeket a dalokat hallgatom, úgy érzem sok minden feldolgozásra kerül bennem; vagy csak azért mert tudok egyet sírni, vagy mert megértek valamit, vagy mert megnyugszom. Keresgettem, de végül ez a dal lett a kiválasztott. Sok kedvenc van, ezt a dalt igazából még alig hallgattam, de most szöveggel együtt néztem, és azt éreztem, hogy olyan szép, hogy ezt ajándékba kell adnom. Nem célzottan, csak úgy...fellövöm ide.
Katie Melua
Katie Melua 29 éves, grúz származású leányzó. 1993-ban a grúz polgárháború miatt családja Írországba, majd Angliába költözött, amit a későbbi fejlemények ismeretében nagyon jól tettek. 17 éves korában kezdett el gitározni és énekelgetni, és 19 éves korában fedezte fel egy zeneszerző, aki aztán a producere és zongoristája lett egyben. Három zenei album után a 2010-ben megjelent negyedik lett a leghíresebb, én is ezzel ismertem meg őt.
Egész pontosan 2012. január 23-án shazamoltam le The Flood című számát, aminek klipjét szintén első blikkre megkedveltem, mert szokatlan és művészi és látványos:
Ha ezt a számot még nem hallottad, talán ismered a Closest Thing To Crazy című számát, ami szerintem a leghíresebb az összes kislemeze közül, legalábbis az alapján, hogy ezt már akkor is szerettem, amikor még nem tudtam, hogy ki énekli, azt pedig főleg nem sejtettem, hogy 8-9 év múlva kifejezetten kedvelni fogom őt.
A zenei stílusát nem igazán tudom meghatározni, de jellemzőbbek rá a lassú tempójú, csilingelő hangú dalok. Akad azért egy-két vidámabb nótája is, és mivel pár napja non-stop a nem mindennapi dallamú Tiny Alien című számot énekelgetem (ráadásul nem csak magamban), ezért ezt is megmutatom nektek. Talán ez a kedvencem a kevésbé drámai és szenvedélyes dalai közül:
Egész pontosan 2012. január 23-án shazamoltam le The Flood című számát, aminek klipjét szintén első blikkre megkedveltem, mert szokatlan és művészi és látványos:
Ha ezt a számot még nem hallottad, talán ismered a Closest Thing To Crazy című számát, ami szerintem a leghíresebb az összes kislemeze közül, legalábbis az alapján, hogy ezt már akkor is szerettem, amikor még nem tudtam, hogy ki énekli, azt pedig főleg nem sejtettem, hogy 8-9 év múlva kifejezetten kedvelni fogom őt.
A zenei stílusát nem igazán tudom meghatározni, de jellemzőbbek rá a lassú tempójú, csilingelő hangú dalok. Akad azért egy-két vidámabb nótája is, és mivel pár napja non-stop a nem mindennapi dallamú Tiny Alien című számot énekelgetem (ráadásul nem csak magamban), ezért ezt is megmutatom nektek. Talán ez a kedvencem a kevésbé drámai és szenvedélyes dalai közül:
Like the lazy ocean hugs the shore
Pussycat dolls: Sway.
Szexi, csinos, csábító, hosszúlábú. Benne van minden, ami belőlem hiányzik.
Szexi, csinos, csábító, hosszúlábú. Benne van minden, ami belőlem hiányzik.
Egy másik reakciós
És a héten rákerestem arra a dalra is, amit Bodri relax feldolgozásban tett fel, és ráismertem a filmzenére, most ezt tenném fel, ezt a roppant érzelmeset, ahh!
Reakció, ellenreakció
Nagyon izgalmas, hogy két szám is felkerült, Bodritól és Zsuzsitól, amik úgy megmozgattak, hogy mindkettőre teszek fel valamit én is. Bodrinak megtaláltam egy igazán francia nyelvű dalt, ez az ellenreakció. Zsuzsi "Add már Uram az esőt" verziójára csak simán egy reakció jött, hogy akkor én is megmutatom nektek azt a verziót, ami nekem a legjobban tetszik - ki sem találhatjátok kitől. Már egy ideje bennem van, hogy megmutatnám, csak eddig nem mertem előhuzakodni ezzel, mert nagyon heves. Az eredetit is ismerem, de nekem ez rabolta el a szívemet. Jöjjön akkor előbb ez:
A második egy olyan szám, ami francia nyelvű. :) Vicces erre kiélezni, nem mintha nem lenne mellette más francia nyelvű dal a világon, de nekem valahogy ez jutott az eszembe. Szerintem ez tetszene Bodrinak, de majd meglátjuk És vicces élmény volt, hogyan találtam rá. Ment a fejemben a dal, de mondom hát ez mi a franc, semmi más nem jutott róla eszembe. Aztán ment tovább a fejemben, persze egyetlen sora jutott eszembe: "je suis tombé", beírtam gugliba je suis tombé lyrics, hát ez nem volt nyerő. Aztán eszembe jutott, ez valami filmzene (a filmet amúgy nem láttam persze), de nem tudtam a film címét, csak szembe jutott egy hülye palinak az arca, hát mondom ez ki a búbánat. Hosszas gondolkodás után, ja a Brad Pitt. Na akkor gugliba benyomom Brad Pitt, OK, wiki, filmjei, OK nézem a listát, ez az, valami ocean-ös, van ugye eleven, twelve meg thirteen, hát biztos az eleven, mittomén. Végül arra a kereső hármasra, hogy ocean's eleven soundtarck + lyrics + je suis tombé (!!!), kijött egy youtube-os link az Ocean's twelve filmzenéjével. :) Hát imádon a guglit, ahogy aládolgozik az én idétlen agyam memória tárának és annak fura kapcsolásainak, de jó, nem? Na jöjjön ez a kis ütemes francia nyelvű tütürüttü:
A második egy olyan szám, ami francia nyelvű. :) Vicces erre kiélezni, nem mintha nem lenne mellette más francia nyelvű dal a világon, de nekem valahogy ez jutott az eszembe. Szerintem ez tetszene Bodrinak, de majd meglátjuk És vicces élmény volt, hogyan találtam rá. Ment a fejemben a dal, de mondom hát ez mi a franc, semmi más nem jutott róla eszembe. Aztán ment tovább a fejemben, persze egyetlen sora jutott eszembe: "je suis tombé", beírtam gugliba je suis tombé lyrics, hát ez nem volt nyerő. Aztán eszembe jutott, ez valami filmzene (a filmet amúgy nem láttam persze), de nem tudtam a film címét, csak szembe jutott egy hülye palinak az arca, hát mondom ez ki a búbánat. Hosszas gondolkodás után, ja a Brad Pitt. Na akkor gugliba benyomom Brad Pitt, OK, wiki, filmjei, OK nézem a listát, ez az, valami ocean-ös, van ugye eleven, twelve meg thirteen, hát biztos az eleven, mittomén. Végül arra a kereső hármasra, hogy ocean's eleven soundtarck + lyrics + je suis tombé (!!!), kijött egy youtube-os link az Ocean's twelve filmzenéjével. :) Hát imádon a guglit, ahogy aládolgozik az én idétlen agyam memória tárának és annak fura kapcsolásainak, de jó, nem? Na jöjjön ez a kis ütemes francia nyelvű tütürüttü:
Add már Uram az esőt!
Az eredetit Kovács Kati énekelte. Az egyre újabb és újabb megasztáros műsorok folyamán egyre kevésbé vannak igazán eredeti átdolgozások. Azt viszont imádom, ahogy Szirota Dzsennifer fohászkodik egy kis nedvességért.
Les Fatals Picards
Számomra az egyik legkedvesebb francia nyelvű dal a Les Fatals Picards L'amour à la française (Szerelem francia módra) című nótája, ami a 2007-ben Helsinkiben ;) megrendezett Eurovision 13. helyezettje lett. (Ebben az évben egyébként Magyarország a 8. helyen végzett Rúzsa Magdival.) Az együttesről egyébként nem tudok az ég világon semmit, próbáltam őket szélesebb körűen is megkedvelni, de sajnos nem tetszik tőlük semmi más, csak ez az egyetlen, ami viszont zeneileg és az egyetlen snittből álló videoklipnek köszönhetően képileg is maga a tökély.
Ezért jó a fácse...
...mert az ismerősök ilyen csajokra hívják föl a figyelmemet, mint Emeli Sandé.
http://www.youtube.com/watch?v=-nwdjQmc_N8&list=ALYL4kY05133qg7vquAybnLmqfxRG-dmbL
http://www.youtube.com/watch?v=-nwdjQmc_N8&list=ALYL4kY05133qg7vquAybnLmqfxRG-dmbL
2013.03.04-10.
A héten, ha jól emlékszem két hosszúra nyúló zenélős késő estém volt, de mindkettő érzelmileg annyira átélt és dús és transzos, hogy bár gondoltam a blogra, nem tudtam volna elvonódni a zeneélmény mellől. Sok minden megfordult, de két blokk volt meghatározó: Palya Bea és Radiohead. Mesélnék is egy kicsit erről a két blokkról. Palya Beát bő egy éve hallgatok, direkte rákeresve kb. 2012. januártól. Voltak ebben az évben sűrűsödések, de ennek az évnek a legmeghatározóbb zenei előadója Palya Bea. Annyira és olyan mélyen érintenek bizonyos dalai, hogy nehéz is róla beszélnem - főleg így, hogy közben Radiohead megy a fejemben :D - különösen a 2012-es év első részének nagyobb lépéseit sűrűn átszőtték a dalai. Nem tudom komplexen azt mondani, hogy Palya Bea rajongóvá váltam, mert nagyon lassan, finoman kóstolgatva ismerkedem a zenéjével, mai napig vannak, amiket sosem hallgatnék tőle, de egyre több az, amit megismerek és igenelek. A zenéjével párhuzamosan lassan, finoman ismerem meg magát az előadót is egyébként. A dalokról most nem regélnék többet, de sok Palya várható ebben a blogban tőlem, csak szerettem volna elmondani, hogy mennyire jelentős zenei hatás a jelenemben és közelmúltamban.
Most egy olyan dalt mutatok meg tőle, amit már korábban is hallottam, de az elmúlt egy hétben tettem igazán magamévá. Sokat emésztgettem melyik verziót mutassam meg nektek, mert valahogyan bennem a kedvenc több verzióból tevődik össze, mindegyikben tudnék mondani valamit, ami miatt az a best verzió számomra, de végül nagy nehezen ez a verzió nyert. Hallgassátok!
A másik heti blokk a Radiohead volt. Volt több Radiohead időszak az életemben, és biztosan sok Radiohead szám fog felkerülni ebbe a blogba tőlem, mert jelentős nekem. Most nem kezdek bele elemzésbe, a lényeg, hogy úgy tűnik nem csupán holmi nosztalgiás fellángolás nekem mostanában a Radiohead, hanem egy újabb ilyen szakaszomat élem. Nem tudnék kedvencet mondani, bár vannak számaik amik nagyon hiányoznának ha nem lennének, most egy teljesen szimpla cuccot adok nektek. Én tudom élvezni.
Most egy olyan dalt mutatok meg tőle, amit már korábban is hallottam, de az elmúlt egy hétben tettem igazán magamévá. Sokat emésztgettem melyik verziót mutassam meg nektek, mert valahogyan bennem a kedvenc több verzióból tevődik össze, mindegyikben tudnék mondani valamit, ami miatt az a best verzió számomra, de végül nagy nehezen ez a verzió nyert. Hallgassátok!
A másik heti blokk a Radiohead volt. Volt több Radiohead időszak az életemben, és biztosan sok Radiohead szám fog felkerülni ebbe a blogba tőlem, mert jelentős nekem. Most nem kezdek bele elemzésbe, a lényeg, hogy úgy tűnik nem csupán holmi nosztalgiás fellángolás nekem mostanában a Radiohead, hanem egy újabb ilyen szakaszomat élem. Nem tudnék kedvencet mondani, bár vannak számaik amik nagyon hiányoznának ha nem lennének, most egy teljesen szimpla cuccot adok nektek. Én tudom élvezni.
Háttérzene
Amikor kiderült számomra, hogy a Dreamscapes nevű réjdiósztéjsön feje egy bizonyos Igor, kipróbáltam, milyenek az ő többi csatornái, így fedeztem fel a New Age és a Vocal New Age állomásokat, amikre magamtól soha nem kattintottam volna, pedig körülbelül annyira kitűnőek, mint a Dreamscapes. Szóval ha valaki háttérzenét szeretne, ami nem tereli el a figyelmet még a verbális feladatok elől sem, azoknak mindhármat jó szívvel ajánlom. Lelkesedésem egészen odáig terjedt, hogy készítettem egy nyilvános YouTube playlistet azoknak a daloknak, amik ezekről az adásokról származnak, és különösen tetszettek.
Downtempo Music
Két napon át tartó Dreamscapes hallgatás során ez volt a kedvencem a rádióban. Amúgy a legtöbb muzsika teljesen nonverbális, ez egy kivétel volt, lehet, hogy épp azért tetszett, mert kiugrott a többi közül.
Egyetlen
Tegyük félre a politikai nézeteket, és mosolyogjunk felhőtlenül az alábbi, kivételesen nem nacionalista dalszövegen a Kárpátia nevű, alapjáraton tőlem minden tekintetben igen távol álló ún. nemzeti rock együttes előadásában.
Webrádió
Sokszor ezen az oldalon szoktam zenét hallgatni, leggyakrabban a Mostly Classical és a Café de Paris kategóriákat. Ez olyan webrádió, amin csak zene megy, de néha két szám között belebeszélnek, és elmondják, hogy ha prémium rádióhallgatóvá válsz, akkor nem fognak belebeszélni.
(Egyébként feltűnt, hogy ezen a blogon nem címkézünk. Az az oka ennek, hogy egyikünk sem ért a zenei kategóriákhoz?)
Call me maybe
10 és 18 éves korom között ugyanabba a gimibe jártam, vagyis a "tini" éveim ugyanahhoz a helyszínhez kötődnek. Amikor visszaemlékezem, eszembe jut a felhőtlenség és a nevetések, az, hogy azt csinálhattam, amihez kedvem volt, és amihez nem volt kedvem, azt nem feltétlenül kellett (pl. matekházi). Amit akartam, arra jutott időm, és így is ébren töltött óráim nagy részét elálmodoztam.
Ezt a zenét rádióból ismertem meg, a klip telitalálat. Arra emlékeztet, amikor hülye tinédzser voltam.
Ezt a zenét rádióból ismertem meg, a klip telitalálat. Arra emlékeztet, amikor hülye tinédzser voltam.
Shampoo
David Shane Smith zenéjét hallgattam fényképrendezgetés közben. Úgy ismertem meg, hogy ő az egyik UCLA-s ismerősöm pasija, és egyszer be lettünk mutatva egymásnak. Már akkor kiderült, hogy zenél, de azt csak hazaérve tudtam meg, hogy nem csak hobbiból. Illemből kezdtem el hallgatni a számait, és először furcsának találtam, de aztán egészen megkedveltem a stílusát. A Shampoo című számot szeretném megmutatni nektek.
"The heaviest metal always rusts"
Én autóvezetés közben hallgatok zenét, például ilyeneket. A klipet ma láttam életemben először, szerintem tök szar. De a zene a lényeg.
Bryan Adams: All I want is you.
Bryan Adams: All I want is you.
Zach Sobiech
Zach Sobiech 17 éves, és nem egy híresség, ennek ellenére meglepően hangulatos dalt írt abból az alkalomból, hogy 2012 májusában kiderült, gyógyíthatatlan csontrákjából adódó áttétek miatt már csak néhány hónapja van hátra. Nem tudom, azóta mi van vele, de pár hete felkerült egy újabb videó a YouTube csatornájára, amiből kiderült, hogy egy nagyon szép hangú (és arany hajú) énekes lány partnere is van.
Utánam a vízözön
Mivel hosszú napok óta jártomban-keltemben hangzik egy dal a fülemben
- a már ismertetett Sting számon kívül-, így úgy érzem megérett bennem
egy újabb bejegyzés. Két verziót osztanék meg. A második az, amin
keresztül megismertem ezt a dalt. Kb. két hete, hogy először hallottam
Palya Bea koncertverzióban. Most elsőnek egy talán eredeti verziónak
tűnő régi darabot szeretnék megosztani. Ezt én ma hallgattam először, és
direkt kerestem rá, tudván nem Palya Bea száma, és hogy meglessem az
eredetit. Azért döntöttem ezzel kezdeni, hogy mindannyian megismerjük az
eredeti verziót, Palya Bea is gondolom ebből dolgozott, nos:
Erre azt tudom mondani, c'est génial! Na de! Következzék Palya Bea és tsai verzió.Mivel ez egy két számot felölelő videó, így legyetek szívesek a videó 07:45 időhöz tekerni, ott kezdődik!
Nos, hát ez az, ami nekem nem mászik ki a fülemből, különösen a kezdés, ahogy az az ütős hangszer szól, és elkezdi: "Ííííígy...". Nem akarom most túlmagyarázni, hogy nekem miért most és miért ez, mert magam sem tudom, csak annyit mondanék, hogy big-big-like!!!
Erre azt tudom mondani, c'est génial! Na de! Következzék Palya Bea és tsai verzió.Mivel ez egy két számot felölelő videó, így legyetek szívesek a videó 07:45 időhöz tekerni, ott kezdődik!
Nos, hát ez az, ami nekem nem mászik ki a fülemből, különösen a kezdés, ahogy az az ütős hangszer szól, és elkezdi: "Ííííígy...". Nem akarom most túlmagyarázni, hogy nekem miért most és miért ez, mert magam sem tudom, csak annyit mondanék, hogy big-big-like!!!
The story
Szintén Grey's Anatomy filmzene, amit a musical-es rész óta nagyon sokszor és sok helyen elénekelt Sara Ramirez. Szerintem itt a legjobb:
Sokat hallgattam vonatokon, leginkább 2011 nyarán-őszén, ami nem a felhőtlen boldogságával kerül majd be az emlékirataimba. Bőgtem is jó sokat ezt a számot hallgatva, az első időkben kétségbeesetten, aztán egyre inkább boldogan.
Egyébként ez eredetileg egy Brandi Carlile-szám, belinkelem azt a verziót is, bár nekem egyáltalán nem tetszik.
How to save a life
Ezt a számot éveken át agyonhallgattam, és még mindig nagyon szeretem. Grey's Anatomy filmzene, onnan ismertem meg ezt a zenekart, aztán meghallgattam sok másik számukat is, és szinte mind tetszik.
Tudom, hogy a szám maga nem kifejezettem pozitív, de nekem nagyon szép élményeim kapcsolódnak hozzá. Az egyik például az, amikor hazafelé tartottunk Palm Springsből, és váratlanul megszólalt a rádióban. Tökéletes befejezése volt egy tökéletes hétvégének.
Siskoni
Rádiót szoktam hallgatni, és egyelőre ez a kedvenc finn számom. Arról szól, hogy a lány szeretne kibékülni a testvérével, akivel eddig rivalizált. Nem csak azért szeretem, mert tetszik a dal, hanem azért is, mert Laura Närhi szépen artikulál, így lehet tőle nyelvet tanulni.
Előző stúdiófelvételen
Akinek Sting jobban bejön, mint Jean Reno, annak ajánlom a következő videót. A szám ugyanaz, de annyival másabb, látjuk, hogyan épül fel. Szeretem az ilyen stúdiós videókat. Érdemes így is meghallgatni.
Megint zenét hallgatok
A következő track pár napja forog a virtuális lemezjátszómban; számomra szívszaggató, jelenem szomorúságainak egy részét élem át ezen a számon keresztül. Említést érdemel, hogy ez egy filmzene, és az idézett videó ennek a filmnek a jeleneteit tartalmazza, de nem, amúgy most nincs közöm a filmhez, valamikor ősrégen tán láttam, de elfelejtettem már, a napokban akartam újranézni, de nem fogom. Mindegy is, a dal, az énekkel, zenei kísérettel, úgy ahogy van nagyon szomorú nekem. Pótolhatatlan kurva nagy űr ... erre asszociálok most. Nos hát, szomorkodjunk....
Smokebelch
Minekután az imént gmailchat-ben Bodresz megtanított, hogyan kéne olyan szép ablakosban berakni a zenét, ezeket a karaktereket azért ütöm le, hogy mindezt a tanítátumot kipróbáljam. A bejegyzés címében látható a hangzat neve, és miközben ráklikkeltek, ha jól linkeltem, közben elmesélem, hogy ezt a zenét nem olyan régen ismertem meg, igazából nem valami nagy cucc, de amikor megismertem, akkor nekem nagyfokú boldogságot és szálló érzést közvetített, igaz a Kitáncoló nevű alkalom levezető száma volt ez egyszer, ahol szabadon mozogtunk mindenfélét mindenféle zenékre. Ezért a mai napig nekem valamiféle mozgás jelenik meg a szemem előtt, ha hallgatom, vagy én mozgok képzeletben vagy egy nagy kendőt mozgat a szél, vagy repülés van előttem, hasonlók. Könnyed pukkanás, ami megkönnyítő könnyeket is fakaszthat nálam olykor. Nekem ezt jelenti ez a zene.
Intro
Ezeket a karaktereket azért ütöm le, hogy kiderüljön, tudok-e írni az új közös blogba, számomra életem első közös blogjába. Ezt az alkalmat ragadom meg arra, hogy elmeséljem, én tömbösítve hallgatok zenét, azaz a hétnek néhány (egy vagy két) napját kiszemelem arra, hogy a gyerkőm esti altatása után fülemre húzom vaskos fejhallgatómat és a youtube mezein a hangjegy lovak közé csapok. Egy-egy ilyen alkalom késő éjszakába nyúlik, a leghosszabb muzik-élvezet tán éjjel fél háromig tartott. Sok minden megfordul ilyenkor a palettán, de volt már, hogy egyetlen előadót veséztem, ezen alkalmakkor többnyire régi kedvenceim kerülnek elő, és hihetetlen fantasztik miket élek át ilyenkor. Nagyon szeretem magamat kilőni akár az űrbe is a zene segítségével, nekem sokszor felér a droggal, bár ez utóbbit még sosem próbáltam. Feldolgozok-átdolgozok-kisírok magamban/ból dolgokat a zene segítségével, illetve a zene talaján dobogok igazán, sokszor fantáziálok mindenfélét és van hogy az érzelmi fokozat miatt olyan fáradtan hullok utána ágyba, mintha egy koncertet tomboltam volna végig. Pedig egy földre tett ikeás, vastagabb székpárnán ülök a pizsimben, vastag zokniban, sokszor pokróccal befedve és vagy törökülésben vagy kinyújtott lábakkal csücsülök, de volt már, hogy úgy ráztam a fejem, hogy leröpült rólam a fejhallgató. A kisfiam kb. 4-5 méterre szuszog tőlem az ágyon, de én valahol fényévekre vagyok tőle és száguldok! Sokat jelentenek nekem ezek az alkalmak. Persze van, hogy délután is lehetőségem adódik egy-egy dal meghallgatására. Nem fejhallgatóval szinte sosem hallgatok zenét. Bevezetésnek ennyit. :) Teó
Brandon Flowers
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)