Intro

Ezeket a karaktereket azért ütöm le, hogy kiderüljön, tudok-e írni az új közös blogba, számomra életem első közös blogjába. Ezt az alkalmat ragadom meg arra, hogy elmeséljem, én tömbösítve hallgatok zenét, azaz a hétnek néhány (egy vagy két) napját kiszemelem arra, hogy a gyerkőm esti altatása után fülemre húzom vaskos fejhallgatómat és a youtube mezein a hangjegy lovak közé csapok. Egy-egy ilyen alkalom késő éjszakába nyúlik, a leghosszabb muzik-élvezet tán éjjel fél háromig tartott. Sok minden megfordul ilyenkor a palettán, de volt már, hogy egyetlen előadót veséztem, ezen alkalmakkor többnyire régi kedvenceim kerülnek elő, és hihetetlen fantasztik miket élek át ilyenkor. Nagyon szeretem magamat kilőni akár az űrbe is a zene segítségével, nekem sokszor felér a droggal, bár ez utóbbit még sosem próbáltam. Feldolgozok-átdolgozok-kisírok magamban/ból dolgokat a zene segítségével, illetve a zene talaján dobogok igazán, sokszor fantáziálok mindenfélét és van hogy az érzelmi fokozat miatt olyan fáradtan hullok utána ágyba, mintha egy koncertet tomboltam volna végig. Pedig egy földre tett ikeás, vastagabb székpárnán ülök a pizsimben, vastag zokniban, sokszor pokróccal befedve és vagy törökülésben vagy kinyújtott lábakkal csücsülök, de volt már, hogy úgy ráztam a fejem, hogy leröpült rólam a fejhallgató. A kisfiam kb. 4-5 méterre szuszog tőlem az ágyon, de én valahol fényévekre vagyok tőle és száguldok! Sokat jelentenek nekem ezek az alkalmak. Persze van, hogy délután is lehetőségem adódik egy-egy dal meghallgatására. Nem fejhallgatóval szinte sosem hallgatok zenét. Bevezetésnek ennyit. :) Teó