Ezt a cuccost 17-18 éves koromban hallgattam sokat és volt rám nagy hatással a 3. zongoraverseny mellett, amit egy filmből ismertem meg (Shine!). Ezt a zongoraversenyt pedig egy kazettán kaptam meg másolt verzióban egy kedves osztálytársnőmtől, és hallgattam sokat. Ma valahogy eszembejutott, és rákerestem, hallgassátok sok átérzéssel, nagyon szép darab!
Első lejátszási listám
Kedves kis zenehallgató Közösség!
Nagy öröm és megtiszteltetés bejelentenem, hogy elkészítettem életem első lejátszási listáját. Két és fél hónap masszív Nine Inch Nails-hallgatás után elmondhatom, hogy igen megkedveltem ezt a formációt, és szívesen osztom meg eddigi NIN-preferenciámat. Nagy gonddal válogattam össze az eddig általam bolondulásig megszeretett számokat. Nem gondolom, hogy a Közösség tagjai kurvára végighallgatnák ezt a listát, de ez már nem érdekel, csak gondoltam megmutizom, ha már elkészült.
Szép életet!
http://www.youtube.com/watch?v=Tygs6LUm8gg&list=FL3k7hjwxrO4dqY6nApGm_lQ
Elnézést, de ezt most csak így tolom ide, mert nem tom, ha a szokott mondom tenném, attól tartok csak az adott kezdőszámot tenné be a blogszerkesztő, és nem mint listát közvetítené. Elnézést, csókolom!
Nagy öröm és megtiszteltetés bejelentenem, hogy elkészítettem életem első lejátszási listáját. Két és fél hónap masszív Nine Inch Nails-hallgatás után elmondhatom, hogy igen megkedveltem ezt a formációt, és szívesen osztom meg eddigi NIN-preferenciámat. Nagy gonddal válogattam össze az eddig általam bolondulásig megszeretett számokat. Nem gondolom, hogy a Közösség tagjai kurvára végighallgatnák ezt a listát, de ez már nem érdekel, csak gondoltam megmutizom, ha már elkészült.
Szép életet!
http://www.youtube.com/watch?v=Tygs6LUm8gg&list=FL3k7hjwxrO4dqY6nApGm_lQ
Elnézést, de ezt most csak így tolom ide, mert nem tom, ha a szokott mondom tenném, attól tartok csak az adott kezdőszámot tenné be a blogszerkesztő, és nem mint listát közvetítené. Elnézést, csókolom!
Muse
Nem írtam meg a Muse-ról, pedig lehet, hogy őket tekinthetem a kedvenc együttesemnek, végül is debütálásuk óta, azaz már 14 éve kedvelem őket kisebb-nagyobb intenzitással.
1999-ben ismertem meg őket, amikor gimnazista rocker énem meghallotta az 1994-ben alakult angol zenekar első stúdióalbumáról készült Uno c. videoklipet, a drámára fogékony tinédzser azonnali fellángolását pedig csak tetézte, hogy az albumról készített második klipet végigbőgik a szereplők. Innentől szerettem őket úgy, ahogy, már amennyire lehetett azon kevés inger alapján, amennyit kaptam belőlük ez idő alatt, saját megítélésem szerint ugyanis Magyarországon ők valahogy nem voltak divatban, vagy csak én voltam túlságosan beburkolózva a saját világomba az egyetem alatt.
Az "úgy, ahogy" szeretet pislákolásából éppen 10 évvel később lobbant újra láng, amikor egy hirdetőplakáton megláttam, hogy 2009-ben új albummal rukkoltak elő. Ez már a 21. század, széles sávú internet, azonnal meg is hallgattam az egészet oda-vissza többször, és megállapítottam, hogy jót tett nekik az elmúlt 10 sötét év, mert sokkal modernebbek, sokkal egyedibbek és sokkal kreatívabbak, mint amilyen emléket őriztem róluk magamban.
Ők képesek arra, hogy egy több tízszer meghallgatott, mindeddig középszerűnek tartott nótájukat hirtelen és minden ok nélkül nagyon megkedveljek. Épp ez történt az alábbi számukkal is (2003-ból), és nem is baj, hogy ennek kapcsán jutott eszembe róluk írni, mert úgysem tudnám eldönteni, melyik a kedvenc kedvenc dalom tőlük a sok-sok simán kedvenc közül.
1999-ben ismertem meg őket, amikor gimnazista rocker énem meghallotta az 1994-ben alakult angol zenekar első stúdióalbumáról készült Uno c. videoklipet, a drámára fogékony tinédzser azonnali fellángolását pedig csak tetézte, hogy az albumról készített második klipet végigbőgik a szereplők. Innentől szerettem őket úgy, ahogy, már amennyire lehetett azon kevés inger alapján, amennyit kaptam belőlük ez idő alatt, saját megítélésem szerint ugyanis Magyarországon ők valahogy nem voltak divatban, vagy csak én voltam túlságosan beburkolózva a saját világomba az egyetem alatt.
Az "úgy, ahogy" szeretet pislákolásából éppen 10 évvel később lobbant újra láng, amikor egy hirdetőplakáton megláttam, hogy 2009-ben új albummal rukkoltak elő. Ez már a 21. század, széles sávú internet, azonnal meg is hallgattam az egészet oda-vissza többször, és megállapítottam, hogy jót tett nekik az elmúlt 10 sötét év, mert sokkal modernebbek, sokkal egyedibbek és sokkal kreatívabbak, mint amilyen emléket őriztem róluk magamban.
Ők képesek arra, hogy egy több tízszer meghallgatott, mindeddig középszerűnek tartott nótájukat hirtelen és minden ok nélkül nagyon megkedveljek. Épp ez történt az alábbi számukkal is (2003-ból), és nem is baj, hogy ennek kapcsán jutott eszembe róluk írni, mert úgysem tudnám eldönteni, melyik a kedvenc kedvenc dalom tőlük a sok-sok simán kedvenc közül.
Anna and the Barbies
Érdekes, egy újabb ígéretes zenekarral jártam úgy, mint tegnap a Magashegyi Undergrounddal. Az X-Faktorban Danics Dóra énekelt tőlük egy számot, ami szövegét és dallamát és zenei felépítését tekintve is nagyon tetszett, így hát gondoltam, újabb szerethető magyar együttesre leltem, de nem. Ezen az egyetlenen kívül semmi, de semmi nem fogott meg tőlük. (Danics Dóra ruhája viszont még a klipben látható énekesnő, Pásztor Anna dizájnjánál is überebb, nekem legalábbis jobban kéne.)
Magashegyi Underground
Még a múlt héten találtam ezt a videót G+-on, onnan pedig gondosan elraktároztam magamnak, hogy ha ez ilyen jó, akkor biztosan a zenekar többi száma is klassz lesz. A YouTube-os terepszemle során azonban sajnos csalódnom kellett, ezen az egy dalon kívül semmi más nem tetszett tőlük, csak a szövegeik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)