Love is lost
Az elmúlt hetekben ezt a remixet sokat hallgatom, nagyon a hatása alá kerültem, jó sokat gondolkodok közben az életemen. A klipje remek, a zene remek, kellően jó hosszú, ha háromszor hallgatod meg egymás után, akkor a legjobb. Imádom, ahogy kezdődik, mindent szeretek rajta lényegében. Nekem nagyon keserű, szomorú.
Joy Division
Ez az egyik kedvencem Joy Division-től: New Dawn Fades. Most éppen ezt hallgatom, és eszembe jutott közben ez a blog, hogy ez olyan könnyen felcsúsztatható ide. :)
Komolyzene
Ezt a cuccost 17-18 éves koromban hallgattam sokat és volt rám nagy hatással a 3. zongoraverseny mellett, amit egy filmből ismertem meg (Shine!). Ezt a zongoraversenyt pedig egy kazettán kaptam meg másolt verzióban egy kedves osztálytársnőmtől, és hallgattam sokat. Ma valahogy eszembejutott, és rákerestem, hallgassátok sok átérzéssel, nagyon szép darab!
Első lejátszási listám
Kedves kis zenehallgató Közösség!
Nagy öröm és megtiszteltetés bejelentenem, hogy elkészítettem életem első lejátszási listáját. Két és fél hónap masszív Nine Inch Nails-hallgatás után elmondhatom, hogy igen megkedveltem ezt a formációt, és szívesen osztom meg eddigi NIN-preferenciámat. Nagy gonddal válogattam össze az eddig általam bolondulásig megszeretett számokat. Nem gondolom, hogy a Közösség tagjai kurvára végighallgatnák ezt a listát, de ez már nem érdekel, csak gondoltam megmutizom, ha már elkészült.
Szép életet!
http://www.youtube.com/watch?v=Tygs6LUm8gg&list=FL3k7hjwxrO4dqY6nApGm_lQ
Elnézést, de ezt most csak így tolom ide, mert nem tom, ha a szokott mondom tenném, attól tartok csak az adott kezdőszámot tenné be a blogszerkesztő, és nem mint listát közvetítené. Elnézést, csókolom!
Nagy öröm és megtiszteltetés bejelentenem, hogy elkészítettem életem első lejátszási listáját. Két és fél hónap masszív Nine Inch Nails-hallgatás után elmondhatom, hogy igen megkedveltem ezt a formációt, és szívesen osztom meg eddigi NIN-preferenciámat. Nagy gonddal válogattam össze az eddig általam bolondulásig megszeretett számokat. Nem gondolom, hogy a Közösség tagjai kurvára végighallgatnák ezt a listát, de ez már nem érdekel, csak gondoltam megmutizom, ha már elkészült.
Szép életet!
http://www.youtube.com/watch?v=Tygs6LUm8gg&list=FL3k7hjwxrO4dqY6nApGm_lQ
Elnézést, de ezt most csak így tolom ide, mert nem tom, ha a szokott mondom tenném, attól tartok csak az adott kezdőszámot tenné be a blogszerkesztő, és nem mint listát közvetítené. Elnézést, csókolom!
Muse
Nem írtam meg a Muse-ról, pedig lehet, hogy őket tekinthetem a kedvenc együttesemnek, végül is debütálásuk óta, azaz már 14 éve kedvelem őket kisebb-nagyobb intenzitással.
1999-ben ismertem meg őket, amikor gimnazista rocker énem meghallotta az 1994-ben alakult angol zenekar első stúdióalbumáról készült Uno c. videoklipet, a drámára fogékony tinédzser azonnali fellángolását pedig csak tetézte, hogy az albumról készített második klipet végigbőgik a szereplők. Innentől szerettem őket úgy, ahogy, már amennyire lehetett azon kevés inger alapján, amennyit kaptam belőlük ez idő alatt, saját megítélésem szerint ugyanis Magyarországon ők valahogy nem voltak divatban, vagy csak én voltam túlságosan beburkolózva a saját világomba az egyetem alatt.
Az "úgy, ahogy" szeretet pislákolásából éppen 10 évvel később lobbant újra láng, amikor egy hirdetőplakáton megláttam, hogy 2009-ben új albummal rukkoltak elő. Ez már a 21. század, széles sávú internet, azonnal meg is hallgattam az egészet oda-vissza többször, és megállapítottam, hogy jót tett nekik az elmúlt 10 sötét év, mert sokkal modernebbek, sokkal egyedibbek és sokkal kreatívabbak, mint amilyen emléket őriztem róluk magamban.
Ők képesek arra, hogy egy több tízszer meghallgatott, mindeddig középszerűnek tartott nótájukat hirtelen és minden ok nélkül nagyon megkedveljek. Épp ez történt az alábbi számukkal is (2003-ból), és nem is baj, hogy ennek kapcsán jutott eszembe róluk írni, mert úgysem tudnám eldönteni, melyik a kedvenc kedvenc dalom tőlük a sok-sok simán kedvenc közül.
1999-ben ismertem meg őket, amikor gimnazista rocker énem meghallotta az 1994-ben alakult angol zenekar első stúdióalbumáról készült Uno c. videoklipet, a drámára fogékony tinédzser azonnali fellángolását pedig csak tetézte, hogy az albumról készített második klipet végigbőgik a szereplők. Innentől szerettem őket úgy, ahogy, már amennyire lehetett azon kevés inger alapján, amennyit kaptam belőlük ez idő alatt, saját megítélésem szerint ugyanis Magyarországon ők valahogy nem voltak divatban, vagy csak én voltam túlságosan beburkolózva a saját világomba az egyetem alatt.
Az "úgy, ahogy" szeretet pislákolásából éppen 10 évvel később lobbant újra láng, amikor egy hirdetőplakáton megláttam, hogy 2009-ben új albummal rukkoltak elő. Ez már a 21. század, széles sávú internet, azonnal meg is hallgattam az egészet oda-vissza többször, és megállapítottam, hogy jót tett nekik az elmúlt 10 sötét év, mert sokkal modernebbek, sokkal egyedibbek és sokkal kreatívabbak, mint amilyen emléket őriztem róluk magamban.
Ők képesek arra, hogy egy több tízszer meghallgatott, mindeddig középszerűnek tartott nótájukat hirtelen és minden ok nélkül nagyon megkedveljek. Épp ez történt az alábbi számukkal is (2003-ból), és nem is baj, hogy ennek kapcsán jutott eszembe róluk írni, mert úgysem tudnám eldönteni, melyik a kedvenc kedvenc dalom tőlük a sok-sok simán kedvenc közül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)