A 2018-ban legtöbbet hallgatott zenekaraim a következők, a tőlük legtöbbet játszott dallal bemutatva őket:
1. Lindsey Stirling
2. Imagine Dragons
3. The Dead South
Az év első négy hónapjában egyébként szinte kizárólag The Sims és SimCity soundtrackeken éltem, mert azt olvastam, az efféle játékokhoz írt háttérzenék úgy vannak megkomponálva, hogy ne zavarják a júzer tevékenységét, de közben fenntartsák a figyelmet, a koncentrációt. Ezek közül a The Sims 2. volt a legtöbbet pörgetett darab:
2017
És akkor íme a tőlük legtöbbet játszott számok!
A Thunder egyáltalán nem meglepő, ez a kedvenc populáris számom tőlük, mellesleg a klipjét is imádom:
A Dead Inside-on meglepődtem. Szerintem csak valami véletlen logisztikai okból törhetett az élre:
A Believe is meglepő számomra, mert elég jellegtelen dalocska hozzájuk képest:
A Salvatore-nek örültem, mert ugyan nem ez a legkedvesebb dalom tőle, de így egy kevéssé népszerű, videoklippel nem is rendelkező számot mutogathatok:
Végül egy rendhagyó ötlet, kétrészes klip:
A Dal 2016
Egészen elégedett vagyok az idei magyar pályázóval. Már első hallásra is addiktív a dala, ami nem hátrány egy Eurovíziós Dalfesztiválon:
De azért ha az én szívemre hallgatott volna az ország népe, akkor Oláh Gergőék mennének Stockholmba:
De azért ha az én szívemre hallgatott volna az ország népe, akkor Oláh Gergőék mennének Stockholmba:
Brandon Flowers 2015-ben
A Velencei-tó mellett kellett töltenem egy hétvégét ahhoz, hogy megtudjam, Brandon Flowers már majdnem egy éve kiadott egy új albumot, és mivel ez a blog vele indult, kötelességemnek érzem megmutogatni róla azt a számot, amit az eddigi 4-5-6 meghallgatás során a kedvencemnek ítéltem:
2015 zenéi
A tavalyi elszámoláshoz hasonlóan idén is kíváncsiskodva csekkoltam, miket logolt rólam a Last.fm 2015-ben.
Az év hangja számomra Marcus Mumford, a Mumford & Sons nevű zenekar énekese. Ezt az is alátámasztja, hogy őket hallgattam legtöbbet a külföldi előadók közül, illetve az év dala is az övéké lett. Az együttessel egyébként februárban találkoztam először az Indexnek köszönhetően, és itt meg is emlékeztem e jeles eseményről. A történetet az teszi szép kerekké, hogy az év dala az lett, amivel megismertem őket (The Cave).
Másik nagy felfedezettem az izlandi származású, szintén folk ihletésű Of Monsters And Men lett, akikről szintén tettem már itt egy kósza említést novemberben, sőt, több mint egy évvel korábban már Sampon is mutogatta őket nekünk. Ők egyébként a negyedik helyen végeztek a zenekarok között, ami szép eredmény ahhoz képest, hogy csak két hónapjuk volt felzárkózni. Tőlük szintén az lett a befutó dal, amivel felfedeztem őket magamnak (Little Talks).
A fenti kettő, egyértelmű győztesen kívül muszáj még megemlékeznem BrunuhVille-ről, aki egy nem túl közismert, jelenleg 27 éves (!) portugál zeneszerző fiú. Annyira nem közismert, hogy a Wikipédián is csak spanyolul olvasható róla szócikk. Ő a YouTube-on kezdte karrierjét még tinédzser korában, amikor kedvenc együttesei, leginkább a HIM és a Nightwish nevű finn zenekarok melankolikus dalait játszotta zongorán. Pár év múlva már kisebb rajongótáborra tett szert, és ezzel egy időben átállt a saját dalok írására. (Rajongótáboron persze nem kell óriási elismertségre gondolni, pillanatnyilag is mindössze 148 ezer feliratkozója van.) Jelenlegi stílusa is elsősorban a szomorkás instrumentális műfaj, de állítólag felfedezhetőek dalaiban gótikus, kelta és fantasy elemek is, amik nekem nem tűntek fel, vagy legalábbis nem tudom, miket neveznek ezeknek, de az jól látható hogy 10 évvel ezelőtti ihletőinek hatása még mindig él benne, hiszen a HIM és a Nightwish is efféle hangzású muzsikát tol egy populárisabb rock/metál vonalon. BrunuhVille-t idén májusban ismertem meg Lindzee Poi, szintén a YouTube-on felnőtt francia zsonglőr jóvoltából, amikor az egyébként is igen klassz videói közül ez messze kitűnt számomra a háttérzenéjével, és ez a lelkesedés végül oda vezetett, hogy 2015-ben ő volt a kedvencem a nonverbális kategóriában.
És még néhány apróság: az év albuma és egyben az év filmzenei albuma a VAN; kedvenc filmes dalom a You're So Cool Hans Zimmertől, az egyébként középkategóriás True Romance c. filmből (1993), amit csak azért néztem meg, mert Tarantino írta a forgatókönyvét; kedvenc magyar dalom a Búcsúzó nap lett 14 évvel ezelőttről; végül hogy is hívtam tavaly?... az egy slágeres favoritom a Sizzlin' c. nóta lett, ami azért is menő, mert ők magyarok.
Az év hangja számomra Marcus Mumford, a Mumford & Sons nevű zenekar énekese. Ezt az is alátámasztja, hogy őket hallgattam legtöbbet a külföldi előadók közül, illetve az év dala is az övéké lett. Az együttessel egyébként februárban találkoztam először az Indexnek köszönhetően, és itt meg is emlékeztem e jeles eseményről. A történetet az teszi szép kerekké, hogy az év dala az lett, amivel megismertem őket (The Cave).
Másik nagy felfedezettem az izlandi származású, szintén folk ihletésű Of Monsters And Men lett, akikről szintén tettem már itt egy kósza említést novemberben, sőt, több mint egy évvel korábban már Sampon is mutogatta őket nekünk. Ők egyébként a negyedik helyen végeztek a zenekarok között, ami szép eredmény ahhoz képest, hogy csak két hónapjuk volt felzárkózni. Tőlük szintén az lett a befutó dal, amivel felfedeztem őket magamnak (Little Talks).
A fenti kettő, egyértelmű győztesen kívül muszáj még megemlékeznem BrunuhVille-ről, aki egy nem túl közismert, jelenleg 27 éves (!) portugál zeneszerző fiú. Annyira nem közismert, hogy a Wikipédián is csak spanyolul olvasható róla szócikk. Ő a YouTube-on kezdte karrierjét még tinédzser korában, amikor kedvenc együttesei, leginkább a HIM és a Nightwish nevű finn zenekarok melankolikus dalait játszotta zongorán. Pár év múlva már kisebb rajongótáborra tett szert, és ezzel egy időben átállt a saját dalok írására. (Rajongótáboron persze nem kell óriási elismertségre gondolni, pillanatnyilag is mindössze 148 ezer feliratkozója van.) Jelenlegi stílusa is elsősorban a szomorkás instrumentális műfaj, de állítólag felfedezhetőek dalaiban gótikus, kelta és fantasy elemek is, amik nekem nem tűntek fel, vagy legalábbis nem tudom, miket neveznek ezeknek, de az jól látható hogy 10 évvel ezelőtti ihletőinek hatása még mindig él benne, hiszen a HIM és a Nightwish is efféle hangzású muzsikát tol egy populárisabb rock/metál vonalon. BrunuhVille-t idén májusban ismertem meg Lindzee Poi, szintén a YouTube-on felnőtt francia zsonglőr jóvoltából, amikor az egyébként is igen klassz videói közül ez messze kitűnt számomra a háttérzenéjével, és ez a lelkesedés végül oda vezetett, hogy 2015-ben ő volt a kedvencem a nonverbális kategóriában.
És még néhány apróság: az év albuma és egyben az év filmzenei albuma a VAN; kedvenc filmes dalom a You're So Cool Hans Zimmertől, az egyébként középkategóriás True Romance c. filmből (1993), amit csak azért néztem meg, mert Tarantino írta a forgatókönyvét; kedvenc magyar dalom a Búcsúzó nap lett 14 évvel ezelőttről; végül hogy is hívtam tavaly?... az egy slágeres favoritom a Sizzlin' c. nóta lett, ami azért is menő, mert ők magyarok.
Altató
Ezt a dalt szeretném én is énekelni:
Ezt pedig a Palya Bea rajongóknak küldöm sok szeretettel. Én magamat nem sorolnám a rajongók közé, de lenyűgöző az a természetesség, ahogy a hangok kijönnek ennek a nőnek a torkán.
Last.fm rulez
Azt tettem, hogy rákerestem Last.fm-en egy kedvenc zenekaromra, hogy ajánljon nekem hasonló muzsikákat. Nem tudom, ezt műfaji címkék vagy hallgatói klaszterek vagy ezek és még számos egyéb tényező alapján állapítja meg, de a végeredmény igen remek, például a Mumford & Sons alapján kapcsiból ez volt az első két találat.
Of Monsters And Men:
The Lumineers:
Különben is már több mint fél éve nem volt itt poszt.
Of Monsters And Men:
The Lumineers:
Különben is már több mint fél éve nem volt itt poszt.
Cher Lloyd
Cher Lloyd 16 éves fejjel indult a 2010-es brit X-Faktorban, ahol elég rendhagyó dallal lopta be magát a zsűri és a közönség szívébe, beleértve engem is:
A verseny során jellemzően a saját stílusán belül maradva rapesítette meg a feladatként kiadott dalokat, ezért gyakran érte az a vád, hogy nem is tud énekelni, csak szövegelni. Erre a 4. héten cáfolt rá egy halloweeni dallal, amit a híresen szigorú zsűritag, Simon Cowell a széria legkiemelkedőbb előadásának nevezett, és nem mellesleg nekem is ez volt a kedvencem tőle:
Cher végül negyedikként végzett a mezőnyben, ám azonnal leszerződtette egy kiadó, és igazi popsztár lett belőle, aki azóta is színpadon van. Íme legutóbbi videoklipje, ami szerintem az eddigi legjobb, mióta profi zenésznek számít:
(Kifogytam tehetségkutatós kedvenceimből, úgyhogy ígérem, egy jó ideig nem lesz az utóbbi háromhoz hasonló poszt.)
A verseny során jellemzően a saját stílusán belül maradva rapesítette meg a feladatként kiadott dalokat, ezért gyakran érte az a vád, hogy nem is tud énekelni, csak szövegelni. Erre a 4. héten cáfolt rá egy halloweeni dallal, amit a híresen szigorú zsűritag, Simon Cowell a széria legkiemelkedőbb előadásának nevezett, és nem mellesleg nekem is ez volt a kedvencem tőle:
Cher végül negyedikként végzett a mezőnyben, ám azonnal leszerződtette egy kiadó, és igazi popsztár lett belőle, aki azóta is színpadon van. Íme legutóbbi videoklipje, ami szerintem az eddigi legjobb, mióta profi zenésznek számít:
(Kifogytam tehetségkutatós kedvenceimből, úgyhogy ígérem, egy jó ideig nem lesz az utóbbi háromhoz hasonló poszt.)
Lucy Spraggan
A 20 éves lánynak nem volt hosszú pályafutása a brit X-Faktor 2012-es szériájában. Bemutatkozásakor egy saját számot adott elő egész jól, de igazából a dalszöveggel tűnt ki a többi versenyző közül:
A tehetségkutató műsorokban igen gyakori, hogy egy ütős debütálás után csalódást okoz a versenyző a zsűri tagjai számára, de Lucy második dala még az előzőnél is jobban sikerült:
Be is került az élő adásba, és menetelt szépen előre, míg nem a 4. héten annyira lebetegedett, hogy nem lépett színpadra, ám a szabályzat szerint ezzel automatikusan továbbjutott. Mivel azonban az 5. hétre sem gyógyult meg, kilépett az X-Faktorból arra hivatkozva, hogy igazságtalan lett volna a többiekkel szemben, ha ismét megmérettetés nélkül jut tovább. Hát, ilyen is van.
A tehetségkutató műsorokban igen gyakori, hogy egy ütős debütálás után csalódást okoz a versenyző a zsűri tagjai számára, de Lucy második dala még az előzőnél is jobban sikerült:
Be is került az élő adásba, és menetelt szépen előre, míg nem a 4. héten annyira lebetegedett, hogy nem lépett színpadra, ám a szabályzat szerint ezzel automatikusan továbbjutott. Mivel azonban az 5. hétre sem gyógyult meg, kilépett az X-Faktorból arra hivatkozva, hogy igazságtalan lett volna a többiekkel szemben, ha ismét megmérettetés nélkül jut tovább. Hát, ilyen is van.
Bella Ferraro
2012-ben nem voltam rest követni az ausztrál X-Faktort csak azért, hogy szurkoljak egy akkor 18 éves, csilingelő hangú leányzónak, aki azonban a játék 9. hetében kiesett.
Az én kedvencem azonban a 7. heti előadása volt:
Szerencsére számára az X-Faktor után is volt élet, még ugyanebben az évben szerződtette a Sony és kijött az alábbi videoklip, amiben ráadásul minden eddiginél jobb Bella haja:
Mint sok más tehetségkutatósnak, a leghíresebb neki is a bemutatkozó dala lett:
Az én kedvencem azonban a 7. heti előadása volt:
Szerencsére számára az X-Faktor után is volt élet, még ugyanebben az évben szerződtette a Sony és kijött az alábbi videoklip, amiben ráadásul minden eddiginél jobb Bella haja:
Mumford & Sons
Új kedvenc zenekarom van, amit egy Index-cikkből ismertem meg, amit azért olvastam el, mert mellesleg teljesen oda meg vissza vagyok a VAN filmzenéjéért is (csak az idő múlásának áldozata, hogy arról pont nem született poszt).
A Mumford & Sons egy 8 éve alakult angol együttes, akik műfajilag a folk-rock nevű vonalat képviselik, ami számomra új fogalom volt a zenei irányzatok káoszában, de persze azon nyomban folk-rocker lettem.
Mivel a cikk írója hasraütésszerűen az alábbi klipet linkelte (pedig vannak sokkal népszerűbb dalaik is), én ezt hallottam tőlük először, és ezért én is ezzel terjesztem az igét:
A Mumford & Sons egy 8 éve alakult angol együttes, akik műfajilag a folk-rock nevű vonalat képviselik, ami számomra új fogalom volt a zenei irányzatok káoszában, de persze azon nyomban folk-rocker lettem.
Mivel a cikk írója hasraütésszerűen az alábbi klipet linkelte (pedig vannak sokkal népszerűbb dalaik is), én ezt hallottam tőlük először, és ezért én is ezzel terjesztem az igét:
A Dal
Lesz nemsokára Eurovíziós Dalfesztivál, és én már voksoltam is magamban, kit szeretnék Ausztriában látni Magyarország színeiben.
Első helyezettem Ív:
De ha nem ő, akkor maximum az Other Planet:
Mást nem igazán szeretnék.
Első helyezettem Ív:
De ha nem ő, akkor maximum az Other Planet:
Mást nem igazán szeretnék.
2014 legjobbjai
A kultúrblogposzthoz hasonlóan ide is rittyentek egy éves toplistát. Ennek elkészítéséhez a Last.fm éves statisztikáit vettem alapul.
A legtöbbet hallgatott külföldi zenekar a The Killers volt, tőlük pedig a legtöbbször ismételt nóta az All the Pretty Faces című. Ezen két okból is meglepődtem, egyrészt mert a Muse-ra tippeltem volna, másrészt mert ez a The Killers dal valahogy nem is volt a fejemben, hogy olyan kiemelkedő lenne.
Ugyanez magyar viszonylatban ByeAlex-szel és a Csókolom c. dallal esett meg. Ennek érdekessége egyébként, hogy az összes zeneszámom közül a legtöbbet hallgatott darab is ez lett.
Az egy slágeres előadóim közül Vance Joy Riptide c. dalát játszottam legtöbbször, ami azért nagy dolog, mert decemberben shazaamoltam le egy pláza közepén, tehát úgy tűnik, agyonhallgattam a finishben.
Az év újra-felfedezettje a U2, akik gimnazista koromban voltak nagy kedvenceim, erre most, majd' 20 évvel később ismét rájuk kattantam. Igazából nincs is ezen semmi csodálkoznivaló. Tőlük a Love Rescue Me-t hallgattam legtöbbször.
Az év új felfedezettje szubjektív megítélésem szerint a First Aid Kit lett, akiktől a To a Poet pörgött leggyakrabban. Ebben az a szép, hogy ezt a sikert ennek a blognak köszönhetem, mert Sampon mutatta be őket nekem áprilisban, csak úgy, mint 2013-ban Lorde-t Teó. Szóval hasznos ez a blog. :)
A legtöbbet hallgatott külföldi zenekar a The Killers volt, tőlük pedig a legtöbbször ismételt nóta az All the Pretty Faces című. Ezen két okból is meglepődtem, egyrészt mert a Muse-ra tippeltem volna, másrészt mert ez a The Killers dal valahogy nem is volt a fejemben, hogy olyan kiemelkedő lenne.
Ugyanez magyar viszonylatban ByeAlex-szel és a Csókolom c. dallal esett meg. Ennek érdekessége egyébként, hogy az összes zeneszámom közül a legtöbbet hallgatott darab is ez lett.
Az egy slágeres előadóim közül Vance Joy Riptide c. dalát játszottam legtöbbször, ami azért nagy dolog, mert decemberben shazaamoltam le egy pláza közepén, tehát úgy tűnik, agyonhallgattam a finishben.
Az év újra-felfedezettje a U2, akik gimnazista koromban voltak nagy kedvenceim, erre most, majd' 20 évvel később ismét rájuk kattantam. Igazából nincs is ezen semmi csodálkoznivaló. Tőlük a Love Rescue Me-t hallgattam legtöbbször.
Az év új felfedezettje szubjektív megítélésem szerint a First Aid Kit lett, akiktől a To a Poet pörgött leggyakrabban. Ebben az a szép, hogy ezt a sikert ennek a blognak köszönhetem, mert Sampon mutatta be őket nekem áprilisban, csak úgy, mint 2013-ban Lorde-t Teó. Szóval hasznos ez a blog. :)
Of Monsters and Men: Dirty Paws
Egy helsinkis videóban hallottam ezt a dalt néhány nappal ezelőtt, és egyrészt azonnal beleszerettem, másrészt nagyon ismerős volt, de nem tudtam, honnan. Ma kiderítettem, hogy Walter Mitty filmzene - nem írtam meg a mitnézteken, de nagyon tetszett az a film!
Itt egy teljes CD, ez pedig a Dirty Paws videoklipje:
Itt egy teljes CD, ez pedig a Dirty Paws videoklipje:
Dido
A zene, ami tíz évvel a megjelenése után kezdett el tetszeni. És ami a Pázmányra emlékeztet, mert ez szólt, amikor cappucinoért álltunk sorba az Ambro büfénél.
Euro
Idén is volt eurovízió. Amit egy szakállas nő nyert meg.
Én idén a kék-fehér pasi-csapatoknak szurkoltam, de nem nagyon, mert ezek sem voltak jók, csak jobbak, mint a minősíthetetlen mezőny többi része.
Finnország:
Görögország:
És idén - a tavalyival ellentétben - szurkoltam ám a magyar versenyzőnek is.
Én idén a kék-fehér pasi-csapatoknak szurkoltam, de nem nagyon, mert ezek sem voltak jók, csak jobbak, mint a minősíthetetlen mezőny többi része.
Finnország:
És idén - a tavalyival ellentétben - szurkoltam ám a magyar versenyzőnek is.
Finnek
Ma van a finn kultúra napja, így arra gondoltam, elárasztom a blogot néhány finn együttessel, akiket biztos ismertek, de talán nem mindegyikről tudtátok, hogy finnek.
HIM
Leningrad Cowboys & Russian Red Army Choir
Nightwish
Sunrise Avenue
The Rasmus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)