A tavalyi elszámoláshoz hasonlóan idén is kíváncsiskodva csekkoltam, miket logolt rólam a Last.fm 2015-ben.
Az év hangja számomra Marcus Mumford, a Mumford & Sons nevű zenekar énekese. Ezt az is alátámasztja, hogy őket hallgattam legtöbbet a külföldi előadók közül, illetve az év dala is az övéké lett. Az együttessel egyébként februárban találkoztam először az Indexnek köszönhetően, és itt meg is emlékeztem e jeles eseményről. A történetet az teszi szép kerekké, hogy az év dala az lett, amivel megismertem őket (The Cave).
Másik nagy felfedezettem az izlandi származású, szintén folk ihletésű Of Monsters And Men lett, akikről szintén tettem már itt egy kósza említést novemberben, sőt, több mint egy évvel korábban már Sampon is mutogatta őket nekünk. Ők egyébként a negyedik helyen végeztek a zenekarok között, ami szép eredmény ahhoz képest, hogy csak két hónapjuk volt felzárkózni. Tőlük szintén az lett a befutó dal, amivel felfedeztem őket magamnak (Little Talks).
A fenti kettő, egyértelmű győztesen kívül muszáj még megemlékeznem BrunuhVille-ről, aki egy nem túl közismert, jelenleg 27 éves (!) portugál zeneszerző fiú. Annyira nem közismert, hogy a Wikipédián is csak spanyolul olvasható róla szócikk. Ő a YouTube-on kezdte karrierjét még tinédzser korában, amikor kedvenc együttesei, leginkább a HIM és a Nightwish nevű finn zenekarok melankolikus dalait játszotta zongorán. Pár év múlva már kisebb rajongótáborra tett szert, és ezzel egy időben átállt a saját dalok írására. (Rajongótáboron persze nem kell óriási elismertségre gondolni, pillanatnyilag is mindössze 148 ezer feliratkozója van.) Jelenlegi stílusa is elsősorban a szomorkás instrumentális műfaj, de állítólag felfedezhetőek dalaiban gótikus, kelta és fantasy elemek is, amik nekem nem tűntek fel, vagy legalábbis nem tudom, miket neveznek ezeknek, de az jól látható hogy 10 évvel ezelőtti ihletőinek hatása még mindig él benne, hiszen a HIM és a Nightwish is efféle hangzású muzsikát tol egy populárisabb rock/metál vonalon. BrunuhVille-t idén májusban ismertem meg Lindzee Poi, szintén a YouTube-on felnőtt francia zsonglőr jóvoltából, amikor az egyébként is igen klassz videói közül ez messze kitűnt számomra a háttérzenéjével, és ez a lelkesedés végül oda vezetett, hogy 2015-ben ő volt a kedvencem a nonverbális kategóriában.
És még néhány apróság: az év albuma és egyben az év filmzenei albuma a VAN; kedvenc filmes dalom a You're So Cool Hans Zimmertől, az egyébként középkategóriás True Romance c. filmből (1993), amit csak azért néztem meg, mert Tarantino írta a forgatókönyvét; kedvenc magyar dalom a Búcsúzó nap lett 14 évvel ezelőttről; végül hogy is hívtam tavaly?... az egy slágeres favoritom a Sizzlin' c. nóta lett, ami azért is menő, mert ők magyarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése