A nap zárásaként:
Ez most biztos Zsuzsinak is tetszeni fog
mert a jó hangú Sting énekel. Ezt a dalt én csak a kilencvenes évek egy feldolgozásában ismertem, aminek a klipjében egy fekete csávó motorbalesetet szenved, ha jól emlékszem. Ezt az eredeti verziót egy facebook-os ismerősöm postjából ismertem meg, és azóta tök sokat hallgatom, szerintem a klip is jó. Ebből a bizonyos postból azt tudtam meg, hogy ez egy félreértett dal, ez nem a szerelemről, hanem annak valami átkozott mivoltáról szól, de hogy mivégett, azt törölte a memóriatáram, azt hiszem azért, mert éppen számomra is érbevágó volt. Manapság csak lazán kedvelem ezt a számot. Kedveljétek velem! :)
Sok semmi után jöjjön egy kis placebo
Sokáig nem írtam semmi postot ide, pedig eszméletlen sok zenét hallgattam, talán túl sokat is, és túl sok félét, és nem feltétlen szórakozásból, hanem mert ezzel dolgoztam fel a lelki szarságaimat.
Most viszont küldök egy dalt, csak úgy simán, ehhez is fűződik sok minden, de ma többek között ezt szimplán meghallgattam, mert eszembe jutott. :)
Most viszont küldök egy dalt, csak úgy simán, ehhez is fűződik sok minden, de ma többek között ezt szimplán meghallgattam, mert eszembe jutott. :)
Eurovision 2013
Mint azt ígértem, Zsuzsi posztját lekoppintva röviden elmesélem a saját élményeimet az idei Eurovíziós Dalfesztiválról. A győztes dal engem egyáltalán nem fogott meg, mert sekélyesnek és kommersznek tartottam, az előadásról az egyetlen emlékem az volt, hogy ez a dán lány volt a legszebb az addig fellépő énekesnők közül.
A negyedik helyezett számomra a nyálkás arcú belga srác, akit sokkal jobb hallgatni, mint nézni, mindenkinek azt javaslom, fordítsa el a tekintetét az előadóról (ilyen felkonferálás után úgysem fogja senki).
A bronzérmes svéd szépfiút szintén nem érdemes nézni, mert tenyérbe mászó a mosolya és a tekintete, cserében viszont fizimiskájához képest igen klasszul hajlítja a hangját az általam imádott refrénben.
Az ezüstöt haza kértem ByeAlexnek, akit csak másfélszeredjére kedveltem meg, ugyanis amikor valami előzetes bemutatta, ki a magyar versenyző, csak egy fél percet hallottam belőle, és csodálkoztam, hogy ilyen lagymatag nóta képviseli az országunkat, de amikor élőben végighallgattam a számot, máris megkedveltem a tingli-tangli dallamát és a fickó rekedtes suttogását és a kacifántos szöveget egyaránt. Sajnáltam is, hogy a világ jó része nem érti a rozmaringos sorokat.
Az aranyat tőlem a 38 éves holland énekesnő kapta, mert a magyarhoz hasonlóan egyedi a dal hangzása és mondanivalója, valamint egyszerűen tetszett, és kész, ez ilyen egyszerűen és racionalizálhatatlanul működik.
A negyedik helyezett számomra a nyálkás arcú belga srác, akit sokkal jobb hallgatni, mint nézni, mindenkinek azt javaslom, fordítsa el a tekintetét az előadóról (ilyen felkonferálás után úgysem fogja senki).
A bronzérmes svéd szépfiút szintén nem érdemes nézni, mert tenyérbe mászó a mosolya és a tekintete, cserében viszont fizimiskájához képest igen klasszul hajlítja a hangját az általam imádott refrénben.
Az ezüstöt haza kértem ByeAlexnek, akit csak másfélszeredjére kedveltem meg, ugyanis amikor valami előzetes bemutatta, ki a magyar versenyző, csak egy fél percet hallottam belőle, és csodálkoztam, hogy ilyen lagymatag nóta képviseli az országunkat, de amikor élőben végighallgattam a számot, máris megkedveltem a tingli-tangli dallamát és a fickó rekedtes suttogását és a kacifántos szöveget egyaránt. Sajnáltam is, hogy a világ jó része nem érti a rozmaringos sorokat.
Az aranyat tőlem a 38 éves holland énekesnő kapta, mert a magyarhoz hasonlóan egyedi a dal hangzása és mondanivalója, valamint egyszerűen tetszett, és kész, ez ilyen egyszerűen és racionalizálhatatlanul működik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)